Képgalériák

A táncok rendezését a legények megbízottai intézték, gyakran ők voltak a legényszervezetek (legénycéh, legénykompánia, legénybanda) vezetői. A rendezőbizottság tagjainak legismertebb elnevezései a következők voltak: legénybíró, első legény, kezes (Mezőség), bálbíró (Fülöpszállás), cigánybíró, cigányvajda, hegedűs gazda (Északkelet-Magyarország), elöljáró (bukovinai székelyek), gazda (Gyergyó és Kászon vidéke), legényvezér (a Szigetköz egyes falvai), muzsika fogadó (Baranya, Gyimes), muzsika gazda (Tápiószecső), mester, legénymester (Őrség), sáfár (Hegyalja) stb.

A tánc általános alkalmai

A táncalkalmak típusait kialakulásuk körülményei és szervezettségük alapján különböztethetjük meg. A táncmulatságoknak két alapvető fajtáját ismerjük. Ezek közül a spontán tánckedvet szolgáló, kötetlen forma volt a gyakoribb. A másik, a szervezett bál, báld, a parasztság körében újabb keletű, és lebonyolítását polgári hatások színezték. A bálok és egyéb táncmulatságok egyaránt kapcsolódhattak az év jeles napjaihoz, de különböző munkaalkalmakhoz is.

A tánc hagyományozódása

A táncok tanulása falun megfigyelésből, ösztönös utánzásból, majd tudatos tanulásból állott. Az öröklött táncos adottságok mellett a környezet is befolyásolta a táncismeret alakulását. Tudjuk, hogy jó táncos nemzetségek, családok éltek egy-egy faluban, számon is tartották őket. Nehéz nyomon követni, hogy egy-egy falusi ember tudása fokról fokra hogy alakult; alkalomszerű megfigyelésekből, elbeszéléstöredékekből kell mozaikszerűen visszaidézni. A tánctanítás és -tanulás módja szinte mindenütt azonos volt.

Táncélet és táncos szokások

A tánc fontos szerepet töltött be a falusi ember életében. Át- meg átszőtte ünnepeit, de munkás hétköznapjait is gyakran színesebbé tette. A falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása volt a múltban, a táncalkalmak jelentették egyúttal a fiatalok ismerkedési lehetőségeit és az emberekkel való érintkezés társas formáit is.

A néptáncok elemzése és rendszerezése

A néptáncok tudományos vizsgálata csupán a tánc alkotóelemeinek együttes figyelembevételével történhet. A tánckutatást máig bizonyos egyoldalúság jellemzi, vagyis a néptánc összetett jelenségének többnyire csak egyik vagy másik tényezőjét szokták gyűjteni, kutatni, s kiragadva összehasonlítani, noha komplexitását általában mindig hangsúlyozzák.

A magyar néptánc kutatása

A magyar néptánc felfedezését - eltekintve néhány 17-18. századi idegen utazó és emlékíró említéseitől - a nemzeti öntudatra ébredés időszaka, a 18-19. század fordulója hozza meg. A magyar múlt, a nyelv, a népköltészet, a népdal, a népszokások iránti érdeklődés a néptáncra is kiterjed. A nemzeti művelődés úttörői a néptáncra is felhívják a figyelmet mint népünk jellemének egyik sajátos kifejezőjére. 18-19.